|
 Vendég: 119
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mikor a nem túl magas, fekete ég fedőként ereszkedik
csúnya ragadozómadárként a lélekre,
és egy szomorú napot, mint az éj és a köd
kőre terít, és a teljes láthatáron teljesül egy ölelkezésben,
mikor a világ átváltozik egy piros, nyirkos börtönné,
egy edényhez hasonló, melyben a denevér reményben vergődik,
falaiba ütközve tétova szárnyakkal
a tönkretett plafonon, fejét örökkön beleveri.
S egyszer csak hangosan a harangok ugrálni kezdenek,
égbe hajítják magukat, ordítanak,
mint valami gazdátlan, hazátlan lélek,
visszafojtva konokan zúgnak.
Hosszú, végtelen, halálos sorrend,
lassan, zene nélkül mennek át a lelken,
a legyőzött remény sirat,
s a fekete zászló agyamban kapta a kitűzött helyet. |
|
|
- február 04 2015 07:19:16
Nagyon tetszeik! Nagyon tetszik annak ellenére, hogy drámai sötét képekkel fejezed ki mondandódat, de a képek, melyeket alkottál nagyon megfogtak és itt marasztoittak. Végső konklúziód bennem egy nagy író, nagy regényéből kimagasló mondatot hoz a felszínre, mellyel igyekszem visszatolni a sugárzó nemet, mely itt gubbazt utolsó soraidban /nem pontos az idézet: Az mebert meg lehet ölni, de legyőzni soha..../. Ezzel együtt el tudom fogadni ezt az érzést, mely téged e vers megyrásakor hatalmába kerített. Köszönöm, hogy olvashattam. szeretettel gratulálok: Zsuzsa |
- február 04 2015 07:20:47
Bocsánat, itt hajnali derengésben néhány betűt mellécsapkodtam. Elnézést! |
- február 04 2015 07:21:20
Bocsánat, itt hajnali derengésben néhány betűt mellécsapkodtam. Elnézést! |
- február 04 2015 17:29:54
Drámai versed, egyszerűen nagyszerű lett!
Gratulálok: KíberFeri  |
- február 04 2015 18:39:50
Nem könnyű vers, de megfogja az embert... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
