Ott nyílnak szép virágok,
Ahol tarka tehenek kérõdznek,
Ahol egymással a lepkék kergetõznek,
Hol színes virágillatok érzõdnek,
Ott, ahol katicabogarak mérkõznek.
Ott van nagy szeretet,
Ahol õszinte emberben nem fogoly,
Ahol párban játszik az érzõ szív,
Hol látszik a sok mosoly,
Ott, ahol a lelked adni akar, s kapni hív.
marica - február 20 2008 09:33:51
Kedves Sancho!
Elkápráztatott e csodás versed! nemtalálok szavakat, nagyon eltaláltad a gondolat képi megjelenítését. és nagyon nemes lélekre vall.
Nagyon szép a dallma szinte énekelni lehetne.
Naaaaaaa.....látod ezt kellene megzenésíteni! ezt igen.
Gratulálok a remekedhez
Szeretettel: marica
Maryam - február 20 2008 10:02:00
Pontosan ott, és úgy, ahogy leírtad. Szép leírással vezettél a természetbe, majd a legfontosabb dolgot fogalmaztad meg a világon.
Maryam
Sancho - február 20 2008 18:44:38
köszönöm szépen mindkettõtöknek.
Magdileona - február 20 2008 19:52:50
Tényleg remek lett ez a vers; a természet és a szeretet két nagyon fontos "dolog", s a költészetben igen szépen párosítható. Üdv!
Torma Zsuzsanna - február 22 2008 11:00:11
Igen, Sancho! OTT!
A virágos réten,
ott érdemes élni,
ma éppúgy, mint régen!
