|
 Vendég: 102
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Radnai István:
MIELŐTT
még várok valamit tőled élet
vívni mint a végvári vitézek
átkarolni s ugrani a mélybe
rongyos zászlóm utolsó esélye
már nem tudok nem tudok kapukat betörni
már berozsdáll vagy reped az ágyú
nem szakad le alattunk az ágyunk
csak visszatart heverni takarónk a semmi
még várok tőled valamit élet
kegyelmet álmot nyugalmas véget
lopakodnak mint alvilági martalócok
megcsalnak hívek szépek és zsoldosok
több pofont ad érezhetem mint csókot
a párnám csücskét is csak álmomban fogdosod
nem várok tőled semmit tűnő élet
mert vaskos csalódás kudarc a vége
elhagy a pénz elmarad a dicsőség
üveg szidól hogy nevem fényesítsék
sírkeresztemen rézből a névtábla
a három színű szalag alatt korhad
fekete betűk aranyat hiába
ne várj ki léted kabátját elhordtad
még várok várok csak várok élet
mécses pisla kanóca feléled
|
|
|
- február 06 2015 04:43:41
Kedves István!
Átéléssel, beleérzéssel olvastam versedet. Nagy igazságok, melyeket még a remény éltet.
Szeretettel gratulálok: Viola   |
- február 06 2015 09:16:22
Köszönöm! |
- február 06 2015 15:02:14
Kedves Pista!
Szíven ütött a versed. Csodálom ezt a hatalmas élni, tenni, nyomot hagyni akarást.
És elgondolkoztam azon, hogy miért van az, hogy egyesek annyira akarnak még, és még valamit az élettől, és nem kapják meg, míg mások semmit sem akarnak, és mégis mindent magkapnak? Az igénytelenség a boldog megelégedettség titka?
Lehet, hogy minék tovább élünk, és minnél többet elveszítünk abból, amik voltunk, annál inkább ragaszkodunk hozzá, annál inkább várunk még valamit, talán csak azért, hogy tovább tartson?
Az evés hozza meg az étvágyat?
Szeretettel: Ági |
- február 06 2015 15:36:19
István kedves!
Szép versed mondanivalóján számomra e két sor a "korona". Hiszen miért is ne lehetne még várni, ara, hogy szép az élet szebb lesz az élet, én mint örök optimista így gondolom. Én hatvan éves vagyok, de biztos, hogy így fogom gondolni hetven, nyolcvan netán kilencven évesen is - ha még emlékszem majd arra, hogy hová is tettem a szemüvegem -, az élet szép. Mert "soha se mondd, hogy vége". Szeretettel és nagy-nagy figyelemmel olvastalak. Évi. |
- február 06 2015 15:38:08
Bocsánat, kihagytam, hogy az utolsó két sor a korona versed mondanivalóját illetően. |
- február 06 2015 17:51:22
Amíg élünk, remélünk... |
- február 06 2015 19:44:22
Jó, ha mondom!
KíberFeri |
- február 06 2015 20:33:40
Kedves István! A "mécses pisla kanóca feléled" bizony így kell lennie! A bölcs versedhez szeretettel gratulálok! Tisztelettel: Zsuzsi |
- február 07 2015 05:55:24
Felkeverjük az állóvizet, akarni kell! Köszönöm! |
- február 07 2015 08:37:55
Szép önvallomás, lelki mélység, talán az egyik legjobb versed.
(A nő örök, ha egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik, közhely, de igaz.
Ha ez ad erőt, akaratot, hitet, akkor így kéne tenned)
Szeretettel Joli |
- február 07 2015 14:16:38
Kedves István!
Nagyon nagy szeretettel olvastalak most is. Köszönöm az erőt, amit nyújtottál ebben a versedben is. Szeretettel ölellek - Szomorúfűz |
- február 07 2015 19:22:36
Köszönöm, Barátaim!
Kedves Jolika! Régebbi versem, de érvényes. Évek óta van remek párom!
A költészet valóság és fikció, ha naplót írnék, csak memoár volna - nem vers. A művészi alkotást a fantázia hozza létre, amely valamilyen tudásra épül.
általában a vers írja önmagát, nem tervezem meg előre, a vers valahonnan valahová elvisz: EGY FELISMERÉSHEZ! |
- február 08 2015 01:16:06
"...miután a mielőttöt megírtam
én a mélybe leugrani nem bírtam
vártam vártam hogy az árkot feltöltik
feltöltötték de nem ugrom ezt nekik..."
Pista, gratula!
Dávid |
- február 08 2015 08:16:03
köszönöm! |
- március 01 2015 14:50:07
Remény, lemondás, és újra csak feltörő remény. Az inga még leng... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
