|
 Vendég: 77
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Fénykertben felhők fölött sétálok,
lét- nemlét határán vibrálnak az álmok.
Valami nem enged, magába zár,
repül velem a galaxison át.
Szemem káprázik oly csodás.
ezüstben látok egy kristálypalotát.
Lágy hang suttogja nevemet,
gyere, begyógyítom léleksebedet.
Isten nyújtja felém fénykezét,
de hirtelen rámborul a sötét.
Fázom a tél hidegét érzem,
szívembe markol a félelem.
Lelkem visszatért testembe,
belezuhanok az életbe.
Az udvaron a szél tépdesi a fákat,
kint az éj a hajnalra még várhat. |
|
|
- február 07 2015 08:42:45
Marikám!
Szeretettel olvastam számomra nagyon érdekes versedet.
"Lelkem visszatért testembe,
belezuhanok az életbe.
Az udvaron a szél tépdesi a fákat,
kint az éj a hajnalra még várhat."
Sokszor álmodik az ember ilyet, és úgy gondolom, hogy végül is megkönnyebbülés a léleknek, hogy még "visszazuhan" (hat) az életbe. Tetszik a versed, szép!
Baráti ölelésem: Évi |
- február 07 2015 09:03:16
Kedves Maria! Nagyon tetszik a versed gondolatsora és nálam az i-re a pontot a testen-kívüliség felcsillanttatása tette fel. Gratulálok! Szeretettel: Zsuzsi |
- február 07 2015 10:48:49
Roppant jó és a Zsuzsival értek egyet!
Csak gratulálni tudok, pazar eszmefuttatásodhoz: KíberFeri |
- február 07 2015 19:31:45
Nagyon tetszik az egész vers ...ám a harmadik versszak különösen egyedi,értékes ! Szeretettel:Valika |
- február 07 2015 21:22:08
Kedves Dellamama!
A megfoghatatlan dimenziót szépen megfestetted. Gratulálok!
üdv:gufi |
- február 08 2015 15:58:50
Drága Mária!
Csodálatosan szép a versed. Lelkünk sokszor vándorol külön utakon.
Szeretettel ölellek - Szomorúfűz |
- február 09 2015 10:37:22
MÁRIÁM!
NAGYON SZÉPET ÍRTÁL, GRATULÁLOK! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
