Már nem látok a szívedbe
Karok nélkül – égbe ölelt szeretetem
A gondolat szárnyán sóhajom száll.
Talán egyszer rád talál,
s szívedbe kúszik csendesen.
A csendes napban letörlöm könnyeimet,
s bezárom magamba sajgó emlékeimet.
Koromsötét az éj
Távolba vész minden árny
Elveszett a fény
Visszahull ránk a magány
De érkezik a remény,
S az álom végre ránk talál.
rapista - február 07 2015 19:24:50
romantikus lélek vagy!
fava - február 07 2015 19:26:20
Gitka kedves! Fájó érzelmeid elboritottak,veled fájtam,veled keresem a fényt...néha nehéz rátalálni,máskor meg ott van hirtelen....szeretettel ölellek:Valika
gufi - február 07 2015 20:12:57
Kedves Füzike!
Csodálatos a versed, az érzelmek szépen kidomborodnak a soraidban. Igazi lírai hangvétel! Gratulálok!
üdv:gufi
szomorufuz - február 08 2015 15:54:18
Kedves István!
Köszönöm - mindig is így volt - talán nem lenne ennyire szabad? !
Szeretettel - Szfűz
iytop - február 08 2015 15:55:41
Kedves Margit.A reményt nem szabad elfeledni,bár nem is engedi,mert vele élünk.Csak gratulálni tudok !!
szomorufuz - február 08 2015 15:56:58
Kedves Valika!
A fény - sokszor elveszik - rátalálni újra - nagyon nehéz, vagy lehetetlen.
Köszönöm, hogy velem voltál. Szeretettel ölellek - Gitka
szomorufuz - február 08 2015 16:00:17
Kedves Feri!
Köszönöm számomra fontos szavaidat. Köszönöm, hogy meglátogattál. Szeretettel üdv.: Szomorúfűz
- talán nem lenne ennyire szabad? ! 
