A felhők szürke turbánként takarták az eget
A fák között szomorúan ködpára lebegett
Halkan, szelíden, varázsosan osont ide az este
Fények, árnyak játéka tündéreket festve
Szívem csendesen nyitotta kapuját az álom előtt
Lámpám fénye sejtelmesen világított
Kísérteties kontúrokat rajzolva a falakra
Szép, szomorú érzéseket borítva lelkemre
A napi történéseket újra átélve,
Az éjszakai homály álmot hintett fáradt szemeimre.
S lassan betakart a nyugvó csend
Hű társként, szorosan átölelve
gyongyszem555 - február 09 2015 12:40:19
Szép! Szeretettel olvastalak kedves Margitka! Ismételten jó választás a versed mondanivalója és a zene ötvözete.
Gratulálok! Szeretettel: Zsuzsi
