|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
A kukorica szárkúpok között
sok kákabélű, töretlen kölök,
a kévék melegébe költözött,
majd annyit ég alatt, mint föld fölött,
nem féltük azt se, ha az ég dörög,
mi esővízbe mártott ördögök,
a szárkúpok langy rejteke alatt
kipárálltuk, míg vigyorog a nap,
a mi egünk volt és a mi napunk,
tyúkok kárálták körbe, hol vagyunk,
friss tojásokból volt adok-kapok,
mert odakotlódtak a tollasok,
itt zajlottak a legnagyobb csaták,
az őszidőket háborúztuk át,
a fűzős cipőn varrott volt a folt,
de erős, hajlós, jó lábbeli volt,
nem fékezte az öröm iramát,
hát lábunk szárán lecsúsztak a fák,
de száradt, fogyott a kukoricaszár,
a balta vágta sparhelt tűzre bár,
lassan a jószág is fölette már,
mit télidőre adott a határ,
a szükség, meg a tülekedő vég,
a hosszú szárat darabolta szét,
s én lendítettem úgy, ahogy elég,
a szecskavágó surró kerekét,
nagy havak jöttek, lógó jégcsapok
dolgoztatták a szédölgő napot,
s míg fúlt a tél, új tavasz bújt elő,
és kihajtott a kukoricatő.
|
|
|
- február 12 2015 16:22:59
Jó, ha mondom!
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
