|
 Vendég: 39
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Hűvös eső monoton
ritmust ver nyár-romokon
magjahullott tobozra,
szélvihar lepofozta,
dermedt levéllepelre.
Ködbe takar a világ,
szürkén bujdosnak a fák,
nedves kérgen mézga ül,
komor a csend, elterül,
fáj a lélek keserve.
Ideje a bánatnak.
Sír a világ, fáradt nap
bágyadt éjbe tűnt tova,
pislog mécslángok sora
a temetőkertekben.
Minden eldugott emlék,
apák, anyák, régesrég
eltemetett érzések
mardosó lánggal égnek,
sosem lesznek feledve.
|
|
|
- február 14 2015 10:07:20
Huh, ezt aztán a nem semmi vers. Jó, ha mondom!
nagyon átjött és így : vivát! KíberFeri  |
- február 14 2015 10:08:17
Irénke!
Nagyon érdekes lett a vers ritmusa az 5. soroktól. A lepofozta szó viszont nagyon profánul hangzik ebben a szövegkörnyezetben, és elveszi az emlékezés méltóságát.
Szeretettel: Ági |
- február 14 2015 10:23:19
Tetszett a tartalom, a ritmus és a mondanivaló... Gratulálok szeretettel: Zsuzsi  |
- február 14 2015 14:09:22
Kedves Haaszi!
Szomorú vers, szomorú idő, szomorú emlék. Mindezektől viszont szép, és így felemelő érzést kelt az emberben. Köszönöm!
üdv:gufi |
- február 14 2015 15:37:06
Nagyon köszönöm, Feri! |
- február 14 2015 15:39:34
Ági, nem értek egyet ebben a kérdésben. Különben sem gondolom, hogy a vers méltósága egy szótól függ. Sajnálom, ha így érzel, de nem változtatok. |
- február 14 2015 15:40:13
Köszönöm szépen, Zsuzska, örültem. |
- február 14 2015 15:40:58
Kedves Gufi-Feri, én köszönöm! |
- február 14 2015 17:09:12
Kedves Irénke!
Gratulálok versedhez. Szeretettel olvastam - Szfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 05. vasárnap,
Sarolta, Emese napja van.
Holnap Csaba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
