|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Gyönyörû magányunkra emlékezem,
Ahogy kegyetlen szépséggel fogod kezem,
Ahogy elnémul a szó, és elakad a hang,
Ó Istenem! Mennyire áldalak.
Fogtam derekad, simogattam arcod,
Simogattad hajam, s ajkam feléd hajolt.
Minden gyönyör után könnyedén nevetve
Súgtad az élvezet hangjait fülembe.
És akkor a gyönyör végig vonult testeden,
Ajkaid közül elõtört a vad élvezet,
Olyan hang tört elõ szent gégédbõl,
Mely elõl menekül minden félelem.
És vágtattál, iszonyatos kín övez,
Amint az iszonyú szenvedély
Elveszi józan eszemet, s feléd
Már rég megadtam magam.
Elvetted önállóságom,
Elvettél magamtól engem,
Így szeretlek én, Kedvesem,
Nagyon szenvedélyesen.
Éld át újra, hidd el jó lesz,
Újra vedd elõ szent emléked,
Mit tettél magaddal,
S mit tettem én veled?
Megmutattam Kedvesem,
Hogy mi az élvezet!
2006. március 16. Csütörtök. |
|
|
- február 20 2008 17:34:48
Kívánom, hogy sokszor legyen benne részed!
Tetszik a vers!Üdv Misi |
- február 20 2008 18:57:48
A szenvedélyes szeretkezés leírása, de a szív nincs igazán mögötte. A verselését pedig még csiszolni kellene. Nagyon ígéretes. Üdv. L. |
- február 21 2008 03:55:37
Az érzést bizony nehéz szavakba önteni és élvezhetõvé formálni. |
- február 21 2008 09:46:03
Használd ki minden percét. Gratulálok. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. december 22. hétfő,
Zéno napja van.
Holnap Viktória napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
