|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Amikor a mennyből nézlek Téged,
humor rózsa nyílik szívemen,
küldök Néked belőle mert érzed,
fájdalmadat így enyhíthetem...
Azért küldöm, vidám legyen él'ted,
ne sírj most már hidd el, nem szabad
ott leszek az életedben, fénylek,
vigyázok Rád, de nincs hozzám szavad...
Nem látsz, mert a tudatodban lakom,
szívem pedig szívedben dobog,
nem hiszed? Nem baj, én Rád hagyom
láthatatlan göncben pózolok!
Nem láthatsz, mert elköltöztem Tőled
de minden éjjel visszasurranok,
tudatodban kutatok én főleg,
szíved bal kamráján visszajuthatok...
Ott leszek, ha harmatos a hajnal,
ott állsz majd a színes balkonon,
köszöntelek, mint madarak a dallal
rózsa szirmát lábad elé, azt hozom...
Amikor a mennyből nézlek Téged,
hullócsillag nem leszek soha,
az öreg Hold ha barátkozik Véled,
mosolygok és úgy megyek tova...
De ha újra sírni látlak Téged
viszem rózsám összes mosolyát,
nem hagylak el soha-soha, nézd meg
tudatodban, halld szívem halk szavát... |
|
|
- február 18 2015 11:37:10
Szép vers! Szeretettel gratulálok. Üdvözlettel : Ági |
- február 18 2015 11:51:56
Évikém!
Nagyon meghatott a versed. Én sokszor érzem, hogy akiket szerettem, onnan fentről látnak és velem vannak éjjel álmaimban. Fájdalmamban vigasztalnak, bár nem látom, de tudom abból a másik világból figyelnek rám.
Csodálatosan írtad!
Baráti ölelésem: Maria |
- február 18 2015 12:03:26
Köszönöm szépen méltató szavadat Ági, örülök, hogy tetszik.
Szeretettel: Évi |
- február 18 2015 12:14:36
Marikám!
Nem tudom, hogy miért - talán azért, mert az utóbbi három évben három szerettemet is elveszítettem - de egyre többet foglalkoztat az elmúlás gondolata. Pedig én aztán hamar kirángatom magam a pesszimista hangulatból, de mégis...Anyukám halála nagyon megviselt, mert elég sokáig gondoztam, és a teljes szellemi, fizikai leépülésének tanúja voltam egészen a haláláig.
Ugyanakkor két nagyon-nagyon szeretett - virtuálisan ismert barátomat veszítettem el - barátomat veszítettem el, akik nem voltak még idősek, a férjemmel egykorúak, még egy húsz évet élhettek volna. Igen mostanában azt a "másik világot" én is egyre gyakrabban látom lelki szemeim előtt, és nem tudom elfogadni azt a tényt, hogy nincsenek többé. Én azt képzelem, hogy el kellett utazniuk messzire és most jelen pillanatban akadályoztatva vannak a visszatérésükben, de egyszer majd jönni fognak. Na ilyenkor szoktam írni gyorsan egy prózát, mintegy kiírom magamból a fájdalmat természetesen végig bőgöm az egészet. Ez mindig segít.
Nagyon szépen köszönöm értékes hozzászólásodat, bölcs gondolataidat, tapasztalataidat, és méltató szavaidat.
Baráti szeretettel ölellek: Évi |
- február 18 2015 21:48:45
Drága Évikém!
Imádom pozitív kisugárzó nem csak versed, hanem abból a lelked.
Szeretettel ölellek: Mara |
- február 19 2015 01:42:30
Mara drága, nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, örülök, hogy tetszik.
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. április 19. szombat,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
