|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Fáradt vagy és én is fáradt vagyok
Fáradt vagy és én is fáradt vagyok,
Egyhangúan telnek a hétköznapok,
Tél van, rövid időre tárt ablakok
Záródnak, várják a jobb holnapot.
Ahogy nap, mint nap várjuk mi is csendben,
Hatvantól egyre messzebbre esetten,
Mi ötvenesek, kiknek kis kezében
Gyermekként kapa volt, munkára készen.
Mi, akik siettünk iskola után haza,
Volt, kit játék várt, volt kit ásó, vagy kapa,
Hogy szüleinkkel, vagy éppen azok helyett,
Megtegyük azt, mit muszájból kellett,
Miközben álmodoztunk játékról, pihenésről,
De dolgozni kellett, mert abból a pénzből
Lett nekünk ruha, vagy cipő, az volt a fontos,
Anyáink figyelték, ki lesz belőlünk dolgos,
Azt is, hogy ki hogy fog kapát a kezébe,
A föld művelését verték a gyermek fejébe!
Nem fontolgatták, mi lesz majd belőlünk,
Ahogy tudtak, úgy gondoskodtak felőlünk.
Lehetett volna sokunkból nagy ember,
Kit a szülő noszogat, ellenben meg nem ver,
Amikor valamit nem jól cselekedtünk,
S ilyenkor néha kukoricán térdepeltünk
A szoba sarkában, hogy véssük eszünkbe
Máskor „ne tegyünk rossz fát a tűzre”,
S oly nehezen jött ki a szánkon a várt szó,
-„többet nem teszek rosszat” – mint zárszó.
A munka volt az első, a család segítése,
Sokunknak nem volt pénz téve zsebébe,
Örültünk akkor, ha piaci napokon,
Kaptunk egy csokit, s nem vettük zokon,
Hogy másoknak naponta többre is tellett,
Gyakran sétáltunk el a bolt mellett,
Csak mikor küldtek, hogy petróleumot lámpába
Hozzunk, hogy fényt adjon esténk homályába.
Fáradt vagy, s én is már fáradt vagyok,
Egybe folynak ünnep- és hétköznapok,
Én kézzel a konyhában varrogatok,
Közben a régmúltra gondolgatok.
Nem csak mi vagyunk ötvenesek,
Sokunk a hat évtizedet így élte meg,
Munkálkodott és tanult, és volt értelme,
Nem hiába dolgozott kéz és az elme!
Mi legalább elmondhatjuk magunkról,
Kivehettük részünk a munkából,
S gyakorolhattuk azt, ami tanultunk,
Amíg végül nyugdíjba nem vonultunk.
Gyermekeink már többet tanultak,
Kicsi korukban többet is játszottak,
De fordult a világ, s mindennek dacára
Kevesebben állhatnak manapság munkába,
Sajnálattal, de tudomásul vehetjük,
Mi régen volt, azt jobb, ha elfeledjük,
Még a diplomásoknak sem jut ma munka,
Elvándorolnak mind, határon túlra,
S mi, idős szülők, magunkra hagyva maradunk,
Nem lesznek mellettünk, amikor meghalunk.
Fáradtak vagyunk, Ők meg mitőlünk messze,
Rágondolva elmegy az ember életkedve!
Torma Zsuzsanna
2015. február 18.
|
|
|
- február 18 2015 10:33:38
Zsuzsika kedves!
Szeretettel olvastam gyönyörű versedet egy életútról - a kezdetektől - minden nehézségével és szépségével együtt. Sok tanulság levonható "szösszenetedből" (tudod, hogy én imádom az ilyen szösszeneteket, cirka másfél sor , nagyon szeretem) amit vonatkoztatni lehet a szülői példamutatásra, nevelési módszerre és összességében az ember értékrendjének fejlődésére.
Mintegy megfelelő sorrendet állítasz az életvitellel kapcsolatban.
A végkifejlet szomorú, mert sajnos ebben a korban a gyermekeinknek - akik támaszunk lehetnének idős korunkra - külhonban kell "szolgálatot teljesíteni", hogy élhető életet tudjanak magukénak. De én amondó vagyok, hogy addig amíg az embernek szerető párja van, addig minden akadályt könnyebb venni. Mihelyt egymagába marad bármelyik fél, már sokkal nehezebb, mert a lelki traumával is, a hiányérzettel is meg kell küzdeni. Én kívánom Neked - és természetesen a párodnak is -, hogy minél később következzen be, ezért pihenjetek sokat.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- február 18 2015 11:07:28
Gratulálok.Bár szomorú hangvitelű, inkább kesergő vers, de mégis melegséget árasztó sorok. Nagyon tetszett. Szeretettel üdvözöllek: Ági |
- február 18 2015 14:44:18
Zsuzsa Drága!
El vagyok bűvölve a versedtől, épp most írtam pár sort a Fészbukra is a versed alá. Kiválóan sikerült.
Szeretettel kívánok minden jót: Viola |
- február 18 2015 19:27:10
Le vagyok nyűgözve! Nagyon jó lett.
Ügyes munka, csak gratulálni tudok: KíberFeri |
- február 18 2015 20:22:13
Jaj hogy mennyire igaz minden szavad! Szeretettel olvastam remek versedet:fava |
- február 18 2015 21:38:09
Drága Zsuzsa!
Sokunk érzelmeit, gondolatait foglaltad kitűnő, értékes versedbe.
Szeretettel: Radmila |
- február 19 2015 14:08:53
Kedves Zsuzsám!
Elnézem a köröttem lévő fiatalokat - a követelőzésük bizony elkeserít. Az igazságok sora versedben. Ilyen volt életünk - és gyönyörű volt, ha nem is jutott annyi minden.
Szívből gratulálok - meghitt versedhez. Szeretettel - Szfűz |
- február 19 2015 18:42:25
Zsuzsikám!
Átéreztem versed minden sorát. Idős korunkra magunkra maradunk sajnos. Amíg a pároddal együtt lehettek minden percet meg kell becsülni.
Szeretettel olvastam őszinte szép írásodat és kívánok neved napja alkalmából minden jót és szépet: Maria |
- február 20 2015 08:32:32
Csodaszèp,gyengéd szomorúsággal írtad meg.... |
- február 22 2015 13:39:54
Kedves Évi, Ági, Viola, Feri, Vali, Radmila, Gitka, Maria és Emese!
Nagyon szépen köszönöm, kedves, együttérző hozzászólásaitokat, gondolom, többen vagyunk érintettek!
Tudom, amíg az embernek van párja, addig csak-csak kibírja valahogy a hiányt, amit egyik-másik gyermeke hosszabb távolléte okoz a szívünkben, de nagyon nehéz belenyugodni, hogy ennek így kell lenni! Gyermekeink persze nem úgy éreznek, mint mi, főleg ha párban dolgoznak külföldön, és megfizetik a munkájukat. Csak az a szomorú, hogy sokak esetében hiábavalóság volt annyit, vagy annyifélét tanulni, elsajátítani, ha egyáltalán nem tudják azt a tudást kamatoztatni, a tanultakat hasznosítani. Nem mindegy, hogy valaki tudja még tovább fejleszteni a tanultakat, vagy csak egy hotelben szobalány, vagy egy vállalatnál csomagkihordó! Gyermekeink többre is képesek lennének, de annak is örülnek, ha van munka és van fizetés, amiből meg tudnak élni, s talán egy idő után még félre is tudnak belőle tenni!
Köszönöm, hogy itt voltatok! Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
