Bátortalan kisgyerek,
kusza álmot szőttél,
nem lehettem ott veled,
de látom, sokat nőttél...
Más volt a Te jó anyád
más nevelt a szépre,
hagytam apád otthonát
emlékszem egy képre...
Nem mondom, hogy gyermekem,
mert elhagytalak Téged,
még csak nem is sejtettem
meggyötör az élet...
Mentségem most nincs nekem,
nem kérem, hogy bocsáss,
szeretnélek, de nem merem
ne kérdezd az okát...
Elballagok csendesen,
látni akartalak,
hideg folt a lelkeden,
bocs, hogy zavartalak.
Bátortalan kisgyerek
visszaszólna csendben,
édesanyám szeretlek,
fogd a kezem, rendben?
Nem érdekel már a múlt,
mi volt akkor régen,
álmaim tengerbe fúlt,
vigyél haza szépen...
Zsuzska77 - február 19 2015 11:25:01
Kedves Évi! Ez csodaszép, fájó, megrendítő és megható... Nagy igazságokatat boncolgattál! Szeretettel gratulálok versedhez, nagyon megérintett: Zsuzsi
100szorszep - február 19 2015 12:41:03
Versek dolga,
hogy az életérzések
mentora volna!?
Igen!
Ölell!
kata
gyongyszem555 - február 19 2015 13:20:32
Kedves Zsuzsika és Katica!
Ezt az élethelyzetet elképzeltem és beleéltem magam ebbe a szituációba. Elképzeltem, hogy egy anya csecsemőkorában elhagyja - hátrahagyj, másra bízza csecsemőjét, az most nem érdekes, hogy milyen okból kifolyólag - gyermekét, és évek múltán rádöbben, hogy bűntudat és lelkiismeret-furdalás gyötri. Elmegy meglátogatni a gyermeket, természetesen a gyermek nem ismeri, számára idegen ez a nő. Az utolsó nyolc soromat képzeli az anyuka, talán "hallja is" a gyerek hangját, amint azt mondja neki amit leírtam.
Zsuzsikám, nagyon örülök annak, hogy fiktív történetem megérintett, és ezek az olvasói visszajelzések számomra a motiváció, hogy sikerült úgy megírnom, hogy érzéseket ébresztettem. Csupán ezért írok, semmi másért. Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Katicám! Igen-igen, a versek dolga az, hogy életérzéseket közvetítsen, és az olvasó is bele tudja magát képzelni a szituációba. Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Szeretettel: Évi
gyongyszem555 - február 19 2015 13:22:49
Bocsánat, nem ezt a két csodálkozó szmájlit akartam ide varázsolni, de nem volt rajtam csak egy szemüveg és mellényúltam.
Dellamama - február 19 2015 18:57:22
Versed nagyon is lehet valós helyzet-ábrázolás. Számodra fikció, sajnos előfordul a mai világban.
Évikém gratulálok, fogadd elismerésem, baráti ölelésem: Maria
fava - február 19 2015 19:27:03
Bárcsak ne lennének ilyen sorsú kisgyerekek,bár minden gyermek tiszta szivvel tudná mondani édesanyám...sokszor kérdem magamtól lyan nagy kérés ez?
Nagyon mély érzéseket keltettek bennem soraid,szeretettel gratulálok:fava
gyongyszem555 - február 19 2015 19:36:25
Marikám köszönöm szépen kedves méltatásod, tudom, hogy előfordul a mai világban is - sajnos -, de én először mindig mindenkinek mentséget keresek minden téren. Persze ez nem jelenti azt, hogy egyet is értek ezekkel a dolgokkal.
Baráti szeretettel ölellek: Évi
gyongyszem555 - február 19 2015 19:41:33
Tudod kedves fava, én úgy gondolom - a gyermek szempontjából -, hogy mindegy, hogy édes vagy mostoha, ANYA legyen minden körülmények között. Történjen - történhet bármi - az életünkben a gyermekünket nem szabad elhagyni, főleg önös érdekek miatt. Az más kérdés, ami régen volt, hiszen kerülhetett egy fiatal lány olyan helyzetbe, hogy nem tudta vállalni gyermekét egy ideig, de utána megkereste, akárhol is volt és magához vette, őt ismerte anyának a szülőanyát. Nehéz kérdések ezek én úgy gondolom, és vannak dolgok amelyekre nincs válasz...Köszönöm szépen, hogy olvastál. Szeretettel: Évi
Szofi55 - február 19 2015 23:23:22
Kedves Évi!
Mélyen érint a versed minden sora.
Szeretettel olvastalak: Marcsi
gyongyszem555 - február 20 2015 05:37:09
Marcsikám, köszönöm szépen, hogy olvastál.
és mellényúltam.
