|
 Vendég: 87
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Radmila Markovity
Anyánk
Rokkán fonva,
tűvel varrva,
aratáskor
nyelve a port,
sütötte meg
a kenyeret
anyánk.
Mindig tudta
hogyan, miért
kell locsolni életünk
burjánzó tövét
nap, nap után.
Mi lisztből sütöttük
neki a kalácsot,
őt mégis
sokáig hitegette,
hagyta szenvedni
a halál.
|
|
|
- február 20 2015 19:45:44
Szeretettel olvastam szép - szomorú - versedet drága Marám!
"Mindig tudta
hogyan, miért
kell locsolni életünk
burjánzó tövét
nap, nap után."
Igen, mert dolgozott az anyai szeretet.
Ölellek: Évi |
- február 20 2015 20:19:03
Kedves Radmila!
Rövid versedben egy anyai élet van, sok munkával. A vége elszomorított.
Átérzéssel olvastam.
Szeretettel: Viola  |
- február 20 2015 22:13:07
Kedves Radmila!
Szomorú a versed, szeretettel olvastam. Szofi |
- február 21 2015 23:34:40
keserű sors,jól megírva... |
- február 22 2015 00:20:57
Drága Évi, Viola, Szofi és MSE köszönöm szép szavaitokat: Radmila /Mara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
