|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Ennyi az ember: egy szív, egy máj, egy vesepár.
Tüdő-kettős, belsőség, függőség, nagy kaland, -
kis kaland. Érzelem, értelem, míg szól a Lant.
(Kottázva dallamán, lásd, lelkem tollhegye jár.)
Ennyi az ember. Belül komfortos, míg kintről
nézve áldást, megerősítést váró halmaz, s -
bizonyítványt szeretne kapni, mely oltalmaz,
igazol, majd jogot formál kapni a Kincsből.
Azt mondta nekem valaki a minap, hogy csak
azon ember szava szárnyalón felszabadult, -
ki testben stabil, elégedett, víg, nem-fakult.
Az ínség-pennák pedig szellemet gyászolnak.
Ha hányódik a hit és remény a magányban,
ha az éhség vagy rabság megöli az elmét... -
akkor honnan fakadtak Nagy Költői Eszmék,
mit sok, nyomorban írónk rótt, halálra-váltan?
Bensőnk bugyra ismeretlen lehet számunkra,
míg boldogan, szépen, harmóniában élünk. -
Ennek visszája sajnos bántó veszteségünk,
bár agyunk (friss elvekkel) újultan száguld'na.
Ennyi az ember: két láb, két kéz. Simít, becéz.
Egy fej, benne kocsonyás, sűrű, fehér moszat. -
S...mikor a Végzet Tánca tébollyal noszogat,
ne feledd: arcod, szavad múlt-kútba belevész.
És...
Ennyi lett az ember. Vizétől fosztott csermely.
Kiszáradt tenger, melyben hordalékok ülnek... -
korhadt, tört, mozdulatlan tanúi az "ügynek", s
emlék lesz az ember, nézd: Nap játszik a Cseppel.
(2015. február-március) |
|
|
- március 03 2015 10:13:06
Lambrozett Drága!
Milyen hosszan tudsz írni magunkról? Csodállak! Így igaz, de én már a végső megsemmisülést látom.
Szeretettel: Viola   |
- március 03 2015 20:02:44
Violám kedves!
Ugyan! Menymán!  Olyan fiatalos és ambiciózus vagy, hogy sok fiatal megirigyelhetné ezt Tőled. És ezt most teljesen komolyan mondom. Minden nap tapasztalok valamit, ami egyre szomorúbbá tesz a mostani, erejük teljében lévő "tömeg"-gel kapcsolatban. Szeretettel köszönlek. Éva |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
