It was in sweet Senegal that my foes did me enthral,
For the lands of Virginia,-ginia, O:
//Torn from that lovely shore, and must never see it more;
And alas! I am weary, weary O://.
All on that charming coast is no bitter snow and frost,
Like the lands of Virginia,-ginia, O:
//There streams for ever flow, and there flowers for ever blow,
And alas! I am weary, weary O://
The burden I must bear, while the cruel scourge I fear,
In the lands of Virginia,-ginia, O;
//And I think on friends most dear, with the bitter, bitter tear,
And alas! I am weary, weary O://
(Robert Burns: A rabszolga panasza
Az édes Szenegálban, az ellenségeim rabjukká tettek,
Virginia földje részére, ó
//Kiszakított abból a szeretett partból, amit soha többé nem láthatok,
És, jaj! Fáradt vagyok, fáradt, ó//
Azon a csodás partvidéken semmi sem volt zord és fagyos,
Virginia földjével ellentétben, ellentétben,ó
//A folyók mindig hömpölyögtek, és a virágok virágoztak,
És jaj! Fáradt vagyok, fáradt, ó//
A terhet viselnem kell, míg a kegyetlen ostortól félek,
Virginia földjén, földjén, ó
//És gondolkodom drága barátaimon, keserű, keserű könnyekkel,
És jaj! Fáradt vagyok, fáradt, ó)//
nyersfordítás)
Robert Burns: A rabszolga panasza
Szabad voltam én, az ám, ki itt csak rab madár,
ez Virgínia földje, - földje, ó.
//Szenegáli drága táj, sose foglak látni már;
Ez, jaj! Kínoknak völgye, - völgye, ó.//
Ott virág nyit', bájoló, itt hideg van, s hull a hó,
ez Virgínia földje, földje, ó.
//Ott a sok csodás folyó, mindig bőven áradó;
Ez, jaj! Kínoknak völgye, - völgye, ó.//
Terhem száz, de élni kell, ostor hajt, s a félelem,
ez Virgínia földje, - földje, ó.
//Haza száll a képzelet, sokat sírok értetek;
Ez, jaj! Kínoknak völgye, - völgye, ó!//
