|
 Vendég: 97
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Legyen átkozott az a perc,
amikor észrevettem,
hogy versek zenéje rímel bennem.
Az írás kényszerré vált, letepert,
ezért született sok vacak vers.
Megerőszakolt az ihlet,
felvillanó ötletekből vers lett.
Gyötört a gondolat és a ritmus,
karmoló madarak, repüljetek! HUSS, HUSS!
Nem írok többé verseket,
nem kellenek ezek senkinek.
Majd írnak helyettem a robotok,
magam másoknak nem robotolok.
Szavakat dobjunk egy dobozba,
húzzuk ki egymáshoz igazítva!
A modern művészet lényege,
a technikának is van ép esze.
|
|
|
- március 10 2015 16:47:39
Drága Saroltám!
Előbb utóbb felmerül bennünk a kérdés- kellenek e írásaink másoknak.
Az ihlet olykor nem a legjobb verseket sugdossa fülünkbe, de én azt hiszem Tőled még vacakot nem olvastam.
Szeretettel gratulálok, tetszik őszinteséged és a vers is!
Szeretettel, baráti öleléssel gratulálok: Maria  |
- március 10 2015 18:41:12
Drága Mária!
köszönöm baráti üzenetedet.
mostanában a szokottnál is gyengébb vagyok, de majd írok neked privit is.
szeretettel ölellek
Sarolta |
- március 11 2015 08:05:14
Mamuszkám kedves, ne haragudj az ihletre, hadd jöjjön, ha jönni akar! Az írás gyógyíthatatlan kényszeres cselekvés - nagyon jól szemlélteted versedben -. Az, hogy "nem kellenek a verseink senkinek", nem hiszem, hogy ez igaz, hiszen minden verselőben ott lakik a gyönyörűséges ÉN, és boldog lehet, ha az érzéseit - most teljesen mindegy, hogy negatív vagy pozitív - ilyenformán ki tudja fejezni és megosztja embertársaival. Én úgy vagyok ezzel a témával, hogy ha csak egyetlen embernek érintem meg a lelkét mondanivalómmal, már megérte írnom! Egyébként túlságosan sok a verselő a mai korban, nem tudnak egyesek disztingválni. De ez sem baj, írjon mindenki, aki úgy érzi, hogy gondolatok törnek elő agysejtjeiből, az ihletet soha nem szabad elkergetni, úgysem megy el!!!!
Szeretettel ölellek és gratulálok!
Évi |
- március 11 2015 15:41:41
Na most nincs igazad, mert e szerint nem tudod, hogy én az olvasód vagyok! Így már kutya kötelességed, akár csak nekem is írni, mert én várom a műveidet!
Ettől persze a versed jó és tetszik, csak éppen most a kétségek eluralkodtak.
Gratulálok a zaklatottságod remek leírásához: KíberFeri |
- március 12 2015 00:06:57
Szöllősi Dávid:
Csakazértis – vers!
Valaki az interneten azt üzente minap,
Verset írni mostanában nem igazán divat,
Olvasni sem ér rá ilyet a mai közember,
Ami nem hoz gyorsan hasznot, az már nekünk nem kell.
Való igaz, én is láttam, az aluljáróban
Verseskönyvek porosodnak vevőre vágyóan,
Életművek, kötetecskék nagyon szolid áron,
Mögöttük sok emberélet, szép hitvallás, álom.
Ha szerző még nem ismert, s nem fog meg a cím sem,
Ritkán látunk fantáziát szépen csengő rímben,
Mobilfüggőn rohangálunk, félszavakból élünk,
Adósságról, sárga csekkről szól a napi létünk.
Érzéseink rejtegetjük, nem hullhatnak könnyek,
Keménykedni, sértegetni hisz’ prózában könnyebb.
Este aztán holtfáradtan leülünk a géphez,
Hogy egy kicsi romantikát lopjunk az egészhez.
Minden klubban vannak, úgymond, „Saját alkotások…”,
Hát az ilyen rovatokban kevés nevet látok,
Mert hogy ritka, aki versel, így van ez valóban,
De miért van ilyen hiány lelkes olvasóban?
Polarizált, megosztott a Gutenberg-galaxis,
Haszonelvű, üzleti a kiadói praxis,
Csak a vámpírt, a fikciót érdemes kiadni?
Aki csupán verset ír, az nem fog polcot kapni?
Mégis, mégis ellenállok, csökönyösen hiszem,
Hogy a vers lehet kelendő, hogy a vers még üzen,
Azt üzeni, szükségünk van gyengédségre, szépre,
Igaz, lelkes hevületre, emelkedettségre.
Közkönyvtárainkban mikor néha selejteznek,
Hamar gazdára találnak mindig a „Szép Versek”,
Mert lehet fogytán a kenyér, elváshat a ruha,
De a szívet megragadó költői szó – soha!
Budapest, 2010. október 4. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
