|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,230
|
|
Csendláncát dobja ránk az este,
meghitt szavunkat egyre lesve,
a bensőséget, mely hajdanán
buzgárként tört fel csókunk nyomán,
hogy később aztán sűrűsödve,
vert csend-fal legyen határ közte
és köztem; fénye - fakult álom,
tűz, amelynek hamvát se látom,
kék víz, mely mára színét vesztett
piros véremtől, elrekesztett,
zavaros. Homály - szőtte ballada,
melyben a szerelem ballagva
vérpadra lép, s végső szó jogán
kérdi: - és hogyan lesz ezután…?
|
|
|
- március 15 2015 16:29:19
Érdekes! Jó!
Elismerésem: KíberFeri  |
- március 15 2015 17:03:37
Igen, az utolsó szó jogán, mert egyszer minden véget ér, véget kell, hogy érjen?
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- március 16 2015 10:05:03
Hú, ez nagyon jó lenne.
Egy-két képzavart, ha korrigálsz, kiváló lesz.
Szeretettel: Ági |
- március 16 2015 16:07:01
Köszönöm, Feri! Évi, köszönöm szépen!
Ági, könyörgöm, konkrétumokat írj...!!!! |
- március 17 2015 20:56:22
Irénke!
Nagyon hosszú lenne leírni a képzavarokat, inkább egy kis átírással próbálom a képeidet összhangba hozni. Így biztosan rájössz, mi a hiba.
Csendgát közé szorít az este,
meghitt szavunkat egyre lesve,
s forró vágyunkat, mely hajdanán
buzgárként tört fel csókunk nyomán,
hogy később egyre csendesedve,
néma fal legyen; határ közte
és köztem. Fénye - fakult álom,
tűzének már hamvát se látom,
tisztasága rég ködbe veszett,
apró tócsa csak, vérrel festett,
zavaros. Gond szőtte vágyakkal
elaggott szerelmünk bágyadtan
vérpadra lép, s végső szó jogán
kérdi: - és hogyan lesz ezután…? |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. november 03. kedd,
Győző napja van.
Holnap Károly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
