Hol éj csendje honol
és magasztos nyugalom,
ott a Hold ural és dönt.
Úgy tûnik, Õ suhan
a barázdás felhõk alatt,
holott azok vágtatnak képe elõtt,
legyõzve minden gátat...
szívekbe nemcsak ezüstöt,
reményt is önt
ez a gyönyörû égi játék...
lásd, kedves, ajándék!
Ezüstudvarában már a
képzelet is remény,
s a néma vágyak néha
ott látszanak egén.
Hétvégén telehold lesz...
s te ott messze, ha majd
felnézel az égre, tudom,
gondolni fogsz rám, kedvesem.
