|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Fájdalmaktól elgyötörten
verssorok vajúdnak lelkemben.
Kezemet bilincsbe vertem,
verseimet elvetéltem.
Bocsássatok meg halott gondolatok,
érzés-magzatok,
szülőanyátok már halott.
Életünk végén meghal a remény,
vele száll sírba az utolsó költemény.
Kihajt a földből tövises bokor,
fekete virága szúr és komor.
Varjak kárognak felette,
költőt a sír betemette.
|
|
|
- március 20 2015 11:06:21
Drága Mamuszka!
Átérzem minden szavadat, megértelek, mégis írd meg minden érzésedet és ne add fel a reményedet. Tavasz van, új erőket kapunk.
Szeretettel: Viola  |
- március 21 2015 15:26:25
Drága Saroltám! Úgy fáj olvasni ezeket a sorokat,annyira szeretném ha nem éreznél fájdalmat,ha nem lennének bánatos gondolataid és főleg azt hogy ne add fel areményt ,mert amig remélsz addig pislákol a fény még ha halványan is...tavaszodik,új áletek,új kezdetek erőt hoznak ! Szeretettel ölellek:Valika  |
- március 21 2015 18:31:43
Viola kedves!
értékelem vigasztaló szavaidat. Sajnos ez a tavasz nekem nem hozott javulást. A versek sem adnak erőt - pedig a helyi lapban ma is megjelent egy versem, van szombaton versíróknak egy oldal, és ott már több versem megjelent. Ez természetesen megtiszteltetés - barátaim számon tartanak.
De a fájdalmak sokszor elűzik az ihletet
ölellek Sarolta |
- március 21 2015 18:34:40
Valikám drága!
Szeretném, ha igazad lenne, mert még élnék egy keveset, de nem ilyen szenvedésekkel.
nincs javulás és ez szomorító egész családomnak.
köszönöm együtt érző szavaidat és ölellek sok szeretettel
Sarolta |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
