|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Pár hetes, apró barna kutyus voltál, amikor hozzám kerültél,
Így lett új gazdid, otthonod, társad s ennek úgy örültél.
Teltek boldog éveid, közben annyit tanultál,
Szülted ebeid, róluk szépen gondoskodtál.
Hat év múlva mégis az égiekhez mentél,
Remélem útközben egy percig sem szenvedtél.
A sok közös, erdei séta ma már csak szép emlék,
Kedves tekinteteddel, s hogy szót fogadtál, együtt lennék.
Ha csaholtál is néha, sohasem volt hangos,
Szóltam rád akkor, de Pongó volt zajos.
Együtt énekeltetek a kennelben sokszor,
Mosolyogtunk rajta mindig, most már nem szól.
Az örök vadászmezõn légy boldogabb és szabad,
Csinálj olyan dolgokat, amit idelenn nem volt szabad.
Emléked, akár csak egy emberét, megõrizzük tisztelettel,
Szívünkben élsz tovább, nagy szeretettel. |
|
|
- február 22 2008 10:48:55
 Nagyon szép. Mennyivel szerethetõbb egy drága négylábú, mint saját emebertársaink sokszor. Gyönyörûen emlékeztél meg leleked egy darabjáról.
tisztelettel:laci |
- február 22 2008 10:55:16
Gyönyörû vers kutyusodra emlékezve.
Egyetértek Lászlóval, hogy sokszor a négylábúak mennyivel szerethetõbbek! A mi Buksi kutyusunk 2006 december 6-án ment el, és sohasem fogom elfelejteni. Most egy Nikó nevû kutyusunk van, és sokszor az õ szemében Buksi szemeit látom!
Üdvözöllek: Torma Zsuzsanna
 |
- február 22 2008 13:28:49
Kedves Sanchó...gyönyörû verset írtál az ember leghûségesebb és legalázatosabb barátjáról...nagyon köszönöm neked...érzéseidet teljesen át tudtam élni,mert én -mi is nemrég veszítettünk el egy társat...egyszer,még úgy 6-8 évvel ezelõtt a kapunkban ülve találtunk egy kutyust..éhesen,csontsoványan,szemében bizakodó szeretettel...nem volt kérdés...kiválasztott bennünket...csak úgy, megérzésbõl....és az sem volt kérdés...hogy akarjuk-e õt... 8 évig tette széppé az életünket...sajnos õ is az égi mezökrõl néz már csak ránk...most is van kettõ,egy foxi- maga a megtestesült fegyelem...míg a másik,egy kis gézengúz tacsi--cerka a neve---õbenne pedig az szerethetõ,hogy rendkívül önfejû és ragaszkodó...el sem tudnám képzelni az életünket ezeknélkül a jóságos lelkek nélkül....emberibbé válunk azzal,hogy errõl is olvashatunk...szeretettel-szoszi |
- február 22 2008 13:41:31
Köszönöm hogy olvastatok. Aki nem szereti az állatokat az számomra nem ember. Bár sok kutyust megkötve látok sétáim során egy hosszú lánccal a házak kertjében, sem tarom ideális házõrzõnek, csak jelzõnek. Bizony, sokszor megértõbbek, mint bárki embernek fia. Az is igaz, hogy ki, milyen helyen nõtt fel, milyen nevelést kapott és ezeket miként tudja a saját maga hasznára fordítani.  |
- február 22 2008 14:00:43
Kedves Sancho, nagyon kedves számomra a versed. Én is nagy állatbarát vagyok, mindig volt kutyám és cicám, a panelben már "csak" két cicám - de vannak családbeli kutyusok, akiket rendszeresen látok és szeretgetek... Én is azt tartom, hogy sokszor egy állatbarát sokkal többet jelenthet számomra, mint akár több ember is, pláne ellenségek közül...
Szépen búcsúztál a kutyustól... |
- február 22 2008 17:18:58
Azt olvastam valahol, hogy az ember, és egy nép jelleme abban is megmutatkozik, ahogy bánik, ahogy gondol az öregekre és az állatokra. Aki ilyen szépen tud írni a szeretett kutyusról az csak jó ember lehet. Szeretettel: zsuszu |
- február 22 2008 19:21:50
nagyon megható!
Szép emlék vers. A kutya és a cica szinte hozzátatozik õsidõk ota az emberhez. Nekünk cicánk van
Gratulákok Marica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. december 22. hétfő,
Zéno napja van.
Holnap Viktória napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
