Por felh? alakjában , keríng tornádó hazájában
Kavarog... pusztító hada dühével ront másra.
Semmit nem tehet róla, miért csinálja?
Nem válogat csak közelít minden lényben félelmet szít.
Lehet ember vagy állat, neki mindegy álldozati báránynak.
S mi nem érezzük kicsíny Kárpátunk megvéd mindent?l
Messze vagyunk a pokoltól mégis olyan közel a lelkünkhöz tomból .
Indulatok felszabadúlnak , ordítsál sakál módjára.
Akkor nyugodt leszel és fáradt , er?d csökken
Vihar csak csendes nyári zápor lesz
Hamar vége... nem marad más csak házak, darabjai szanaszét a határban.
Váza darabjai, dühöd maradékja s árván maradt a bánat,
amit okoztál fájhat másnak.
De mindíg kezdhetjük újra. Építhetünk egy új életet magunknak.
Ápolhatunk és megbocsájthatunk, mert a Nap már látszik és mosolyog
Körülöttünk gyerekek játszanak szívárványos boltozaton.
De a halottra emlékezzünk virágokkal,
Temetünk emléket ,bánatot, boldogságot, pipacsot és gyermekláncot.
S ha sírni kell ne folytsd vissza. Sirasd a múltat
de a jöv?t sose tedd Változtasd.
