Meztelen vagyok,
északánként a csillagok
fényével takarózom.
Már egy csókoddal
is jól laknék.
Nem maradt semmim,
csak az álmaim
tartanak életben,
és szép lassan
ölnek majd meg.
A vérem egyre sötétebb,
lassan folyik.
Már elfelejtettem,
milyen a mosolyod.
Elvesztem. Neked
csak a kezed kellene
felém nyújtanod,
de túl sokan állnak
körbe, és nem hallod
a sóhajom.
