Egyetlen egy dolog nem adatott meg még az életemben,
hogy egyszer valaki boldogságát én is érezhessem.
Megosztva a gyönyörû érzést, mit szerelemnek hívnak, velem meg nem osztottak.
Nem osztozik rajtam senki, és nem is áll mellettem.
De miért van az, hogy olyat szeretek ki nem szerethet?
Elegem van ebbõl a világból és az álmok eltiprásából.
Miért ne ragadhatnám meg álmaim átlátszó fonalát,
mi a rengetegbe vezet?
Nem érdekel, hogy hova, csak mindig elõre!
Folyton folyvást elõre kell menni, sohasem hátranézni.
Vannak, akik megfognak vetni ezért, és lesznek olyanok is,
kik kiállnak mellettem.
Hogy hol van az utam vége?
Még én sem tudom, de talán jobb is hogy nem kell a jövõbe látnom.
denes - február 23 2008 10:37:14
Az álmokat senki nem veheti el tõled, csak türelmes légy, mert a szerelem nem gyorsvonat, sokszor késik, de megérkezik hozzád is majd.
Eve - február 23 2008 11:26:39
Kedves Denes!köszönöm a hozzászólást és a jótanácsot!Tudom hogy nem jön semmi sem egybõl de remélem egyszer hozzám is megérkezik.Üdv:Eve
Ayame - február 23 2008 18:33:12
ideje volna már, igaz kedves eve? hiába, denesnek igaza van....sajnos..de ha megérkezik az maga lesz a menyország, mikor valóigaz ott áll az ajtódba, és türelmetlenül vár hogy beengedd. és te akkor a szved szerint fogsz cselekedni hajrá eve. én veled tartok
