|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 I
Gyerünk haver, vedd azt a tût, készülj!
Szorítsd el, csak lõdd be gyorsan és szédülj!
Forogjon a világ, te vagy a menõ,
Szürke helyett rózsaszín most minden felhõ.
Repülnek, sõt pörögnek szaggatott árnyak,
Remegnek a képek, tompulnak a vágyak.
Ez király érzés, soha meg nem dõl,
Csak lõdd, lõdd, lõdd!
Jöhetnek a "flash"-ek, de erõs vagy!
Esélyed sincs, hogy valaha abbahagyd...
Múlik a hatás, vedd be az extasit!
Akkor talán kitart az érzés hajnalig.
Addig sincs fájdalom, se fájó emléked,
Nincsen múltad, nincs többé személyiséged!
Nem lesz baj, csak üsd meg bátran az õrt,
Csak lõdd, lõdd, lõdd!
Az õr erõsebb, több sebbõl vérzel,
Ne törõdj vele, most semmit sem érzel!
Kórházba kell jutnod; félsz az orvostól,
Mégse tagadd, hogy fõleg az elvonótól!
Rendõrök közelednek, haza kell jutnod,
De már kezded érezni, hogy fáj a karod.
Már semmi sem tompa, hideg a kõ,
Csak lõdd, lõdd, lõdd!
Bedagadt vénád kékül és lilul,
Érzed, a kezed teljesen lebénul.
Elhagy az erõd, így újra szúrni kell,
Elmosódik a perc, majd otthon ébredsz fel.
Honnan a fájdalom, azt még nem tudod,
Minden sebed ég, lángol, vérzik a karod.
A rémes érzés egyre-egyre nõ,
Csak lõdd, lõdd, lõdd!
Elfogyott az anyag, tegnap lenyomtad,
Pénzed sincs, még a dealer is kidobat.
Eldöntöd, leteszed a szert örökre,
De újra lehúznak a régi körökbe.
Mindened, tested is odaadnád érte,
Az átkozott játéknak soha nincs vége!
Lásd, az egész életed romba dõlt,
De te csak lõdd, lõdd, lõdd!
Sétálsz az utcán, semmit sem látván,
Szédülni kezdesz, elájulsz a járdán.
Álmodsz, képekben látod újra magad,
Hogy belövöd a szert és kábul az agyad.
Tágul a pupilla, pezseg már a véred,
Most csajod sem akar mást, csakis téged.
Kórház... ébredsz, érzed, hasít a tõr,
Csak lõdd, lõdd, lõdd!
A penge éles és téged vágnak,
Húsodba csontig, mélyen belevájnak.
A karodból ömlik, folyik a véred,
Senki se figyel rád, hiába is kéred!
Látod kezed levágva, melletted, hever,
Biztosan megszúrtad egy fertõzött tûvel.
Gondolod, jobb lett volna, ha megöl?!
Csak lõdd, lõdd, lõdd!
Le vagy szíjazva, úgy mint egy állat,
Véres és mocskos mindenhol az ágyad.
A nõ, kit szerettél, be se néz hozzád,
Nem kell neki egy nyomorék, gondolhatnád!
Hogy jutottál idáig, már rég nem tudod,
Egy srác, ki egykor boldogságról álmodott...
Azt hitted, szeretni fognak ettõl,
Csak lõdd, lõdd, lõdd!
Hát így megy tönkre egy teljes élet,
Nem hitted azt, hogy veled megtörténhet.
Értsd meg, e sorsot el tudod kerülni!
Próbáld meg a gondjaid ne drogba ölni!
Tompító kábszerekkel semmit el nem érsz,
Senkinek se javítja ez a helyzetét!
Ehhez a tudathoz fel kell, hogy nõj,
NE LÕDD, LÕDD, LÕDD! |
|
|
- február 23 2008 10:05:04
Fantasztikus hatású vers! A képeid félelmetesen élnek, oly annyira, hogy azt érzem én is ott vagyok. Engem is foglalkoztatott ez a téma,én is írtam róla, ebbõl idéztem ezt a versszakot. Nagyon tetszett. Szeretettel: zsuzsu
"Fogva tartja õket az ördögi kör,
És oly kevés ki talpra áll, s kitör.
S ha nincs remény a szabadulásra
Egy arany lövéssel indulnak halálba." |
- február 23 2008 10:33:34
Nagyon jó a vers, hatáskeltõ, megdöbbentõ és egyben útmutató.
Minden évben van ilyen témájú pályázat, oda is jó lenne elküldeni. |
- február 23 2008 11:38:07
Nagyon jó témáju verset írtál!Bár lenne foganatja.Szeretettel Babian |
- február 23 2008 16:20:01
Remélem, sokan megfogadják a jó tanácsot. Gratulálok.  |
- február 23 2008 17:42:16
szép tanulságos vers |
- február 25 2008 11:39:28
Kedves Fairygirl!
Valóban aktuális a téma.
Szerintem is gyávaság menekülni a drogba, az italba!
Az élet nehézségeit tiszta fejjel, józanul kell tudni elviselni.
Üdv. Torma Zsuzsanna
|
- február 26 2008 22:18:13
Ebben a versben sok munkát látok, de a befektetett energia megtérült, pedig nem lehetett könnyû a lendületét a versnek megtartani. Nem kalandoztál el, végig, e súlyos téma borzalmain tartottad a figyelmet. A rímek egy két helyen nem szólnak jól, ugyanakkor tetszett, és nagyon szép összecsengéseket is felfedeztem. |
- február 28 2008 16:31:02
Kedves FairyGirl!
Nemtudom mit írhatnék rá. Furcsa, hogy iylen hatással van rám, alapvetõen ez a téma lerágott csont, ez a "ne drogozzá', mer' az rossz" szituáció, nemrég voltam középiskollás, és az unalomig ismételte midneki. Nem is a rímek fogtak meg azthiszem, hanem a képeid. Az a lendület, ahogy írtad, és az az erõ, ami verssé, szöveggé, összetartozó írássá teszi a soraid. Többhelyen megtört a sorok ritmusa, de valahogy az egészen átsiklott az meber, nem érezte, hogy döccen egyet az egész. Nemtudom mivel érted ezt a hatást el, de gratulálok!
Remélem nem bántottalak meg a kritikus szavakkal, nem állt szándékomban!
Szeretettel: Amanda |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
