|
 Vendég: 96
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Riadt, boldogtalan a világ,
Hisz álca csak, kit nevetni látsz,
Magukra maradtak, s bolyongók,
Mentsvárat keres, s megy, ki merre lát.
Szenvednek, s rejtik a sötétet,
Érzik e Föld itt nem az õ helyük,
Vérzõ árnyak vesztett sorokban
Menetelnek mindenütt.
Hitvány, galád, vacak silány,
Látványos lét, mi összedõl,
S e bús lét, önmaga ágyába,
Törötten, félre menekül.
Kristályként jön-megy, henceg,
Kifestve, délceg, szõrtelen,
Este a kishalál álmát
Reszketve álmodja meztelen.
S ha fényt gyújt az éj sötétje,
Forog, vergõdik egymaga,
Kattintja csendesen a lámpát,
S rászakad végtelen bánata. |
|
|
- február 23 2008 09:52:30
Ez szép volt Jolika, nagyon tetszett, hangulatos, különleges vers, bár tartalma ugye nem igazán szívderítõ. |
- február 23 2008 10:04:03
Kicsit pesszimista, különös hangulatú, de nagyon jó vers, tetszett nagyon, gratulálok! |
- február 23 2008 15:40:10
...- Mely, ha ígér mérhetetlen vágyát,
Titkát, s angyalok vágyálma;
Festett kínt mûvészként, festõi
hídként mély alkotást vágy, - ecsetvonása.
Vásznon ágy vásznát takar,
S bontja törékeny álmát,
Mi csak azt hozhatja oly hamar!
- Ébredj! - S vágyd a mindent!
...Te mai dicsõ Isten!
Szeretettel: Lajos
LDLC  |
- február 23 2008 15:50:17
...versed,mint egy óriás terem sarkában kuporgó...aprócska gyertya...nem láthatunk semmit...de mindent érezhetünk... sz.
/ ha az emberekrõl lefejthetnénk a külsõségeket...sokan "láthatatlanná" válnának... |
- február 23 2008 18:20:30
Nagyon szép és elgondolkodtató a versed ! |
- február 23 2008 20:48:57
A valóságot szépen fogalmaztad. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
