Szavakba öntöm s vele adom a lelkemet
s hozzá pakoltan, megviselt szívemet,
fogadd el álmom szeletét, éjjel se légy magad.
Mert az álmokban tudom örökre ott maradsz.
Juttatok könnyeimből is, mert bőven van nekem.
mikor magány rám s rád talál, sírni tudj velem.
Barátom, a bánatom is végleg neked adom
Megfelezem veled, légy őriző angyalom.
Sebzett életemben kéretlen szorítok neked helyet
Fogadd magadhoz kérlek, vedd maradék engemet
Fogadd el tőlem ez minden mit adhatok.
Szétszaggatott életemből az utolsó darabot.
Zsuzska77 - április 13 2015 18:38:17
Fájdalmas sorok, igazán szívbemarkoló... szeretettel olvastalak: Zsuzsi
Dellamama - április 13 2015 19:30:05
"mikor magány rám s rád talál, sírni tudj velem."- én Veled érzek Drága Etám!
Nagyon átjött csodálatos versed mondanivalója.
Baráti öleléssel, szeretettel gratulálok: Maria
gyongyszem555 - április 14 2015 09:26:36
Szomorú versedet szeretettel olvastam, igen, és erre valók a jó barátok, akik segítenek minden körülmények között. Remek a versed kedves Etusom!
Évi
KiberFeri - április 14 2015 15:15:50
Lélekbehatolók a soraid...
Jó, hogy olvashattam és csak gratulálni tudok: KíberFeri
