|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Tenyeremből eszik a Tegnapom,
csipegetve dagad emlékzabon. -
Táplálom vele merült testemet,
töltöm a holnapom, mi eltemet.
A jelennel nehéz mit kezdeni.
Éhes, mohó önmagát kelleti. -
Mire kimondom: csodás e reggel!,
befalta pár óra, s delet hergel.
Álmosan figyelek sótlan tájat.
Ablakomon keresztül hűs árad. -
Rásimítom vállamra kendőmet,
adok még sanszot a jövendőnek.
Mert suttog a Pillanat Bűvésze.
Meghívja tudatom egy ebédre. -
bűvölve olt sejtembe szűz Reményt,
s kéri, tegyem felnőtté tűztestét.
Vállalom kérését, mert hízelgő.
Emberből vagyok én is, esendő. -
Fittyet hányva az Éjre, mosakszom,
várva, hogy a Lavor lét fakasszon.
(átdolgozás) |
|
|
- április 16 2015 08:27:11
Nagyon jó a versed Éva, jó a mondanivaló, összességében tetszik.
Gratulálok!
Üdvözlettel: Eszter |
- április 17 2015 20:55:10
Kedves Eszter!
Örömmel hallom, hogy kedvedre volt. Nagyon szépen köszönöm az olvasást. Szeretettel. Éva |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
