Koppanást hallok lentrõl, valaki közeleg.
A szekrényajtóm zárva, nem mumusra utalnak a jelek.
A fiókot kihúzom, zseblámpám elõveszem,
Bebújok a takaró alá, halkan lélegzem.
A léptek egyre közelednek, talán egy betörõ?
Félelmemben remegek, s akor belép Õ!
Nem látom ki az, a takaró alatt reszketek,
Ekkor Õ, a Szörny, lerántja rólam a leplet.
Sikításra nyitom szám, csukva van a szemem,
Ekkor megcsapja az orrom az illat,s eszembe jut: Ismerem!
Oly lágy, oly jó ez az illat, az óceán és liliom keveréke,
Lassan kinyitom szemem, s anya csodás arca tükrözõdik szememben.
gubacsi - február 23 2008 18:26:09
Hu! Ez nagyon tetszett !!! Komolyan mondom libabõrös lettem !
Ilyet már régen éreztem vers olvasás közben !
Köszönöm ezt az érzést !!! Nagyon szép vers lett !!!!!!
vivmancs - február 24 2008 17:29:22
Köszi! Nekem is tettszik valamiért... de azért benne van hogy nem minden félelmetes ami ismeretlen... végülis ez az értelme... nem kell mindíg félni az olyan dolgoktól amit nem simerünk
