|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Az esti dolgainkhoz igazítva,
a szalagkanóc egykedvűen szívta,
kis lyukak diktálták a körbe-csőből,
hogy mennyit szippantson a levegőből,
s kívánt fényhez éppen mennyi ég el,
mi föl-le srófoltuk egy kis kerékkel,
ha túlhajtottuk, füstölt az ebadta,
s a búra fényét kormosabban adta,
de tele lett a mesterséges Nappal,
no nem az egész tér, csak épp az asztal,
kis része volt a lassú est-egésznek,
s a kedvünk szerint váltakozó fénynek,
a lámpa méltót ingó árnya mellett,
a petróleum így vallott szerelmet,
egy pislogás volt, s ölelésnek láttam
az árulkodó, bámész félhomályban,
ma érintésre, tapsra, bármiféle
kis jelre vált a szerkezetek fénye,
s bár villódzódó nappalok az esték,
a szerte fényben nincs meg a melegség,
kis világosság legyen, azt se bánom,
de mint egy csillag, messziről is látsszon!
|
|
|
- április 19 2015 09:35:38
Hmm... nem semmi a versed. Nagyon tetszik, hogy a témát ilyen környezetbe ültetted.
Köszönve az olvasási élményt, gratulálok! KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
