Micsoda látvány,micsoda élmény!
Állok a középkori kis kõhíd szélén,
Hófödte hegyek nyúlnak az ég felé,
Alattam szakadék,tátongó mélység,
Szembõl ömlik alá a sebes víz-zuhatag,
Mely alant csak megszelídült hegyi patak,
Miféle kéz alkotta ily széppé e tájat,
Mily rekek mérnöke a mestermunkának,
Kiálló sziklaszirteken balra-jobbra,
Épületcsodák,szállodák garmadája,
Föltekintve félve és csodálkozva,
Majd tekintetem a mélybe zuhanva,
Hogy aztán ismét és újra körbenézzek,
Mert elkápráztatnak e mesés tünemények,
Patak,vízesés,sziklák,havas hegycsúcsok,
Ennyi most elég a boldogságomhoz!
