Éget? t?z, perzsel? vágy,
nélküled elhagyott, üres az ágy.
Vonagló test, remeg? kéz,
nincs már szó, sem józan ész.
Forró éjszakák, édes nappalok,
t?zben izzó, mesél? paplanok.
Gy?rött párnák, izzadság cseppek,
édes érintések, melyek boldoggá tettek.
Tüzes, zöld szempár, kéjt?l fényl?,
mosoly, húsos száj, csókot kér?.
Véletlen, vagy vágyott érintések,
édes, tüzes szavak, álmos ébredések.
A kutató kezek mik lelket keresnek,
testet találnak, és sosem tévednek.
A test, a lélek én vagyok,
mindent mi vagy, magamnak meghagyok.
Magamból neked, csak magam adhatom,
a szerelem az er?, az úr, a hatalom!
?rz?je édenkert tüzes titkainak,
a jelen, a jöv? tiszta útjainak.
Nagy Krisztina
Pécs, 2006, július, 28
|
|
