"Nyugtot lel a remény, s múlóság fölött,
de óh, én csak holtak úrnõje vagyok!
Tekints rám Végzet, hol rejtõzik a Hold,
hogy lássa a jövõt rabságom mögött?
Tudod kicsi gyermek, régi emlékek
hívnak álmaimban: hercegnõ voltam,
de Tündér Királyság csillaga gyorsan
eltûnt a Sötétség vad erejében.
S Õ meghalt;megölték a gaz lidércek!
De lelke már szabad; elringott oda,
hova én bûn nélkül nem jutok soha"
Mocsár szélén a tündér így mesélte,
s a fekete rém örvényt kavart hol a
Nyughely; - száz és száz kegyhely múló hona.
