Fazekas Margit /Szomorúfűz/
Szétfoszlott életem ...
Gyorsan múlnak a napok,
hajnalok rabolnak el az éjszakától
Nincs idő elmélyedni a pillanatokban
Hiányod marja kegyetlen ébredéseimet
Az álom fátyolán át olykor
hívatlanul nálam megjelensz
Egymás lélegzetébe kapaszkodva
szárnyalunk együtt a végtelen térben
Így hull csendesen szétfoszlott életem
Minden pillantásod itt maradt velem
Ahogy a mélységből rám tekint szemed,
sóhajok szállnak a susogó szélben
KiberFeri - május 08 2015 15:33:35
Hmm... nagy gondolatsort írtál, végül is lélekbehatoló lett és tetszik.
Vivát! KíberFeri
szomorufuz - május 08 2015 16:18:40
Köszönöm kedves Feri!
Az élet sajnos, széthullik és a remény is elveszik.
Szeretettel - Szfűz
gyongyszem555 - május 09 2015 08:02:48
Gyönyörű a versed Margitka! De ugyanakkor nagyon szomorú, de sajnos, ez az élet rendje.
"Minden pillantásod itt maradt velem
Ahogy a mélységből rám tekint szemed,
sóhajok szállnak a susogó szélben" és addig, amíg ilyen szép szavakba formálva le tudjuk írni, talán maradt egy kis remény...
Sok szeretettel ölellek és gratulálok, puszi. Évi
szomorufuz - május 10 2015 14:22:37
Drága Évike!
Köszönöm, hogy ma is meglátogattál és köszönöm szavaidat.
Szeretettel ölellek - Szfűz
