Tudod kicsim, hűvösek a hajnalok,
elment anyád, de én Veled maradok
nem hagylak el, hisz' Te vagy az életem
Te hozz örömet az életben nekem...
El sem köszönt, búcsú nélkül itt hagyott,
tudod, Fiam, láttam Tőle mit kapott
láttam hogyan nézett rá, és könnyezem
Ő kell neki, szépen kérte, jöjj velem!
Édesanyád szeme ettől mámoros,
szerelem gyúlt közöttük, látom most
nem haragszom, dehogy, én még szeretem
de nekem már csak Te vagy az életem...
Nem hagylak el Kisfiam, hogyan tenném
vigyázok Rád amíg felnősz, s el nem mész,
hozzám mindig visszajöhetsz ha csalódsz
ha keserű lesz könnyed, és oly' maró...
Tudod kicsim, hűvösek a hajnalok,
elment anyád, de én Veled maradok,
nem hagylak el, hisz' Te vagy az életem
Te hozol örömet életemben nekem.
Zsuzska77 - május 13 2015 07:42:06
Fájó és nehéz pillanat, szépen írtad le szeretettel gratulálok: Zsuzsi
szomorufuz - május 13 2015 11:17:57
Drága Évike!
Nagyon nehéz a versed után bármit is mondani. Megható, szép versedet könnyes szemmel olvasom. Szeretettel ölellek - Szfűz
gyongyszem555 - május 13 2015 11:26:48
Zsuzsikám, Margitkám, nagyon szépen köszönöm, hogy olvastatok, köszönöm kedves üzeneteteket.
