Fazekas Margit /Szomorúfűz/
Elröppenő pillanatok ...
Kápráztató fények, színek
a leszálló alkonyatban
a Nap egyre távolabb jár
mikor elköszön, már este van
az esthajnalcsillag felragyog,
tücsökszerenád zengedez,
ezüst estélyiben pompázik a Hold
csillagok sziporkáznak fejünk felett
az álmok útját járjuk az éjben,
karjaiban ringat a végtelen
bennünk pihen a láng elrejtve,
a sötétség mélyén a remény ébredez
pillanatok röppenek el lelkemmel,
szellő szárnyán a szívem mellett
a nyugalom dallamai hömpölyögnek,
álmaimban veled az örök időben
