|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Idegen anyagok tömege
Súlyosítja testem.
Mint folyók zavaros hordaléka,
Kavarog beleimben lelkem.
Új dolog születik most,
A pillanat vénája lüktet,
S érzem, ahogy fejemben a döntés súlya
Az összes újabb percért
Többszörösen büntet.
Minden olyan groteszkül fáj:
A sebbõl híg vér tör át,
Hogy megnyitom könyököm hajlatán,
Amit az érzés annyira szán;
S hogy régi szemem új képével is
A fényt várom,
Magamban magamat mégsem találom.
Sötét éjjelen, a fülledt, terhes szélben,
Ha vihar hírét hozza otromba lepke,
Elmém tán lemossa a sarat,
Mi az idõ tengerében
Mind rám ragadt.
Nem változtatott meg semmi,
Hajlíthatatlan voltam;
Ellenálltam, mert magamat
S vele a világot igaznak tudtam.
Most mint víztõl gömbölyûre
Csiszolt kavics,
Puha, selymes és hamis,
Állok itt az idõ súlya alatt;
Beleroppanni nem fogok,
De roskadt, tiszta lelkemmel,
Örökre ellened harcolok.
Azt hiszem, szerelmes vagyok. |
|
|
- február 25 2008 09:03:17
Hú!!!! De szép!!!!!Megjegyzés: A Lelked a szívedben kavarog. Azt viszont nagyon jól látod, hogy a fizikai testünkben nagyon nehéz önmagunkra találni!!!! Szeretettel Babian. |
- február 25 2008 09:10:42
Ez tényleg olyan groteszk volt, mint egy Pcasso festmény.Lehet, ilyen a szerelem? |
- február 25 2008 10:34:55
Tetszett, de még emésztem.
Az utolsó 5 sor nagyon jól sikerült, ellentmodások tömkellege, ilyent én is éreztem vagy 20 éve..... hát túl kell élni, s tiszta lélekkel a világ felé nyitni!!!!
Tényleg emésztem!
Gratula : Madi |
- február 25 2008 12:19:42
Szép a versed, Az tetszik, hogy a lelked a szívedben kavarog. Gratula. Szeretettel:Kormi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 10. csütörtök,
Nikolett, Hunor napja van.
Holnap Teodóra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
