|
 Vendég: 83
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Úgy hordjuk a szálat, a szép aranyágat,
az éppen adódó pillanatot,
hogy véletlen szabta regények kazalba
vegyülnek, villanva imitt és amott,
hogy renddel, és hittel és morál-limittel
tapasztjuk meg; bűn a fűszerezés,
de langymelegében, kínokban és kéjben
fürösztve, halálodig tűrsz és remélsz.
S mert forrong az élet, hát forrong a fészek,
a lakók, a színhely, a föld, a világ.
A bolygók, planéták mind járják e sétát,
és némelyik néha ős „bumm”- ot kiált.
Születnek és halnak örök viadalnak,
s a fészkeket mindig újak rakják.
Mert csontból és porból, és sívó mocsokból
is feltör a fényre az Élet, a Láng. |
|
|
- május 26 2015 06:43:35
Szép, ritmusos!
Gratulálok!
Szeretettel: Évi |
- május 26 2015 06:48:17
Tartalmas, ritmusos, jól sikerült vers.
Gratulálok. |
- május 26 2015 16:34:44
Kedves Irénke!
Szeretettel gratulálok szép versedhez. Szfűz |
- május 26 2015 18:12:27
Köszönöm szépen! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
