Hogyha egyszer elhalkul a hangom,
érezned kell, nem is létezem,
nem hallhatod soha többé dalom
nem foghatod többé két kezem,
ne sírj akkor, menj utadon tovább,
ne nézz hátra, nem nyílik virág,
lépted meggyorsítva menj, ne odázz
vár téged egy gyönyörűbb világ!
Fellegekből nézlek, hogyan élsz majd,
mosolygok, ha látom, boldog vagy,
erődből tart, hidd csak el, hogy még tart
édes élet lesz a foglyod, az...
Ne gondolj rám, létem történelem,
mely hidd, mindig ismétli magát,
most rendhagyó, nem leszel már velem
mennyországban nincs ki rám talál
gyongyszem555 - május 26 2015 09:37:21
Kedves Csabi!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál. Igen, kicsit szomorú a versem, de jól belegondoltam, hogy tulajdonképpen mindenkire ez a sors vár egyszer, hogy a mennyországba költözik, és aki marad, legalább éljen tovább boldogan. Hiszen az eltávozott is azt szeretné, én úgy gondolom.
Szeretettel: évi
Zsuzska77 - május 26 2015 09:46:07
Az élet ilyen... s remek filozófia..., kedves Évi! Gratulálok: Zsuzsi
gyongyszem555 - május 26 2015 09:55:51
Köszönöm szépen kedves Zsuzsika, hogy olvastál. Tudod, én nem félek a haláltól. Jöjjön, ha jönni akar, nem küzdök vele, a szemébe mosolygok "csábítóan"...hátha, de ha nem csábul akkor egye meg a fene, vigyen, de addig is mindennap úgy próbálok élni, mintha az lenne az utolsó - ami pedig roppant nehéz - de még mindig jobb, mintha idő előtt temetném magam.Ezt a módszert dolgoztam ki magamnak ebben az évben, amikor igencsak pofán cserdített egy kissé a kaszájával februárban, de azt hiszem, hogy legjobban a víg kedélyt és a humort utálja, onnan menekül egy ideig, na és a pozitív életszemléletet.De ha el kell mennem, legalább aki marad, az legyen boldog...
Dellamama - május 26 2015 11:32:41
Meghatott ez a csodálatos versed Évikém!
Szeretettel olvastalak ma is és ölelésem: Maria
gyongyszem555 - május 26 2015 11:41:17
Ugye, hogy igen, és azt hiszem, hogy jól gondolom!
gyongyszem555 - május 26 2015 11:42:05
Köszönöm szépen Marikám, hogy olvastál.
Baráti szeretettel: Évi
marcipan - május 26 2015 15:39:33
Igen kedves Évi, a történelem ismétli önmagát, de rendhagyó versedből kiderül, hogy az élet erre nem képes, el kell menni ha itt az idő...
Szép - szomorú - versedet szeretettel olvastam.
Üdvözöllek szeretettel: Eszter
gyongyszem555 - május 26 2015 16:11:35
Így igaz kedves Esztikém, nincs apelláta, ha nyílik számunka a mennyország kapuja, be kell lépni rajta és lehet, hogy képzeletünk szárnyán még itt a Földön feltárul egy gyönyörű világ. Egyébként én így képzelem el a Földön kívüli "életet", prózáimban visszatérő mondanivaló.
gyongyszem555 - május 26 2015 17:35:04
Köszönöm szépen drága Margitkám, hogy olvastál, nem akartam, hogy sírj, de el kell, hogy mondjam én is sírtam végig, amíg írtam ezt a verset. Így szoktam...járni.
