A nappalok és éjek lassan váltakoznak.
A nap újra ébred, és elindul nyugatnak.
Elsüllyedek lassan az idõ végtelenjében,
Kínok közt heverek, s érzéketlen lényem.
Szólj hozzám, kérlek, húzz vissza a fénybe!
Csak egy mozdulat, egyetlen érintés kéne!
De csókod, jól tudom, keserû méreg lenne,
Itt hagynál a hidegben, émelygõn heverve.
kormi37 - február 25 2008 19:32:08
Ez szép vers. lett, de a vége egy kicsit szomorú, de tetszik. Szép összhangja és folyamos a versed. Gratula. Szeretettel:Kormi
