Ha ordibál a szél
port szórva az útra,
és a viharfelhõ
kirekeszti a fényt,
már a szem sem beszél,
csak újra meg újra,
siratja az elsõ
porba csókolt reményt.
Ó, de szép remény volt,
hogy eljõ a hajnal,
s a ritkuló ködbõl
felragyog majd a nap,
és a könnyes égbolt
csókos imádattal,
sírva az örömtõl
szórhat sugarakat.
Fény, és könnyes esõ
csókolná a földet,
-torkunkig lefolyó,
érzelmes sós patak.
Micsoda õs erõ!
Ki tud ennél többet?
Könny és csók -csak két szó,
-de örök pillanat!
Torma Zsuzsanna - február 26 2008 11:49:21
Kedves Sziszifusz!
Nagyszerûen elrendezted a sorok rímeit!
Csak gratulálni tudok hozzá.
Üdv: Torma Zsuzsanna
gondola - február 26 2008 18:57:58
Nagyon jó lett! Nem is jó, inkább remek! Újra és újra olvasásra készteti az embert. Köszi.
szoszircsi - február 28 2008 19:26:14
[b]....valahogy lemaradtam..most értem ide...de jó,hogy itt lehetek..remek...én ezt a verset inkább "karikának",mint egy oszlopnak érzem... igazából "nem"tudom miért... ez van...köszönöm[/b]-sz.
szoszircsi - március 02 2008 07:49:51
szia sziszi...látod újra idekeveredtem...,hogy miért írtam amit írtam: nézd, nagyon egyszerû...ne gondolj semmi bonyolult gondolatra--maga a mondanivaló-a kivitelezés...levezetése a mondandónak kerek-egész...közben meg a rövid...újsorokba parancsolt sorok...mint egy felkiáltó jel...nyomatékot ad a mondandónak....lehet nem volt tudatos....nem tudhatom...de mint írtam--remek!!! szeretettel---szí.
Marie Marel - október 30 2008 12:39:30
Most már nekilátok és "végifolvaslak".
Üdv: Marie
Marie Marel - október 30 2008 12:40:09
Most már nekilátok és "végigolvaslak".
Üdv: Marie
