|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
A létünk szakadozó fonal,
hol tépi a Sors, hol csomózza,
de visszabontani orozva
nem engedi. Záró a vonal,
- talphoz tapadó - amin járat,
nincs letérés. Csak láthatatlan,
kényszer-pókfonalból szőtt katlan,
s zuhognak ránk csillanó szálak…
A hitünk kormányt vesztett hajó.
Dülöngél, inog, elsodorja
az áramlás, a szél-motolla;
a matróznép borissza tahó,
koncért tülekszik Júdás-csókkal…
Kapitányuk, a remény-írmag
magában ugyan mennyit bírhat
az ellene dolgozó sokkal?
Egy kormos gyertya a reménység.
Kopik, saját magát felfalja,
hamis képet vetít a falra,
míg viasz-könnyeiben szétég.
De kőlevessel táplálkozva
még ez se legyen? Hideg kályhán,
hámló habarcsú házak táján
mégiscsak nagy becsben van tartva.
Szeretetünk meg tünde-asszony…
Sokszor megcsalták, mégis fényes,
arany almákat dob az égnek,
hogy mosolya tavaszt fakasszon.
Kemény telek minden ízében
egyetlen túlélt rózsahalom,
lanthang fátylába bújt amazon,
fő örömünk Léthe vizében. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 06. szerda,
Ivett, Frida napja van.
Holnap Gizella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
