Álomból ébredsz szomorúan,
Az álom szép volt, de vége van.
Hagyd az álomképet, ne kergesd tovább,
Embert keres, ki megért, egy életen át.
Olyat keress, ki nyújtja kezét,
Ki vígasztal a múltért, s a könnyekért.
S ha eljön az az ember,
Ne tétovázz, légy hû hozzá,
S küzdjetek együtt, egy életen át.
S akkor majd emlékezz a szépre,
A rosszat meg feledd.
Légy türelmes!
Embert szívvel ítélj,s ésszel szeress!
