|
 Vendég: 91
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Vond, von rongyozott fátylát a konok sötétnek.
Talán majd egy másik sötét ének
Új vitorlát dagasztva
Veszi át a múlhatatlan dagályt,
Míg tenyerüket imára tapasztva
Remegő arcok emelik pajzsra az új királyt.
Törd, törd csorba koronáját a haragnak,
Amikor fogak s agyarak egymásba harapnak
És nem hull több szó vagy szitok,
Nem omlik csitulatlan hangok halma,
Vért esővíz temet - múltakat titok,
Aztán szoborrá lesz az igék hatalma.
Oltsd, oltsd jajait az eltörött szíveknek.
Halkan sír a csend és csak sírok születnek.
Terméketlen völgyein a változásnak
Gödörbe hánynak koronát s királyt;
A remény ugarán ezer és ezer lyukat ásnak,
De ne higgy a néma viharnak, ha kiált!
Elfogy az ásó, elfogy szitok és szó,
Aszfalthéjú tájat gyászol a rideg színű hó.
Törik a perc, a pillanat csak áll,
Kottáját keresi a kibicsaklott ének,
És elvonul a csöndbe: ki holnapot kántál.
Vond, vond végső függönyét a makacs sötétnek... |
|
|
- június 27 2015 06:58:22
Nagyon szép vers, főhajtásom. Szeretettel. Éva |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
