Elmart az idõ-
Kígyómérgét húsomban hagyta.
Hiába olvaszt
zúzmarát a rügyét nyitó barka.
Lágyító szél sem ringathat el újra.
Harangszirmait
hóvirág is fázón összecsukja.
Nézek merengõn-
Csodák egén hol a holnapig
érõ szivárvány?
Nem találom csillanó nyomait.
Vágy-vétkeimmel
altattad szunnyadó parazsait,
Le-lenyugtatva
lelkemben táncoló hullámait.
Hol távolodó kezed el nem érem,
Kérésem csak visszatartó szemérem,
Nem is önthetem létezõ szavakba:
-Beégettelek örökre magamba!-
PlasticPuppet - február 26 2008 18:00:34
Egybõl kíváncsivá tett a cím. Nagyon tetszik, szép többet nem tudok hozzáfûzni.
Torma Zsuzsanna - február 27 2008 08:48:40
Kedves Ancica1 !
Nagyon szépen írsz. A legjobban tetszett a versben. "hiába olvaszt zúzmarát a rügyét nyitó barka" - ez csodálatos!
Bár a szomorkásság is kicsendül belõle. De talán jön egy erõsebb "melegáramlat" és annak már nem tud ellenállni a hóvirág sem harangszirmaival!
Kívánom, hogy így legyen!
Üdvözöllek Téged is: Torma Zsuzsanna
ancica1 - február 27 2008 09:05:09
Nagyon szépen köszönöm a bíztató szavakat,sokat jelentenek
nekem! Már a hangulatomon érzem is a változást...Köszi mégegyszer!
Üdvözlet:Anci
marica - február 27 2008 17:05:42
Ancica kedves! Nagyon tetszik ahogy levezeted ezt a fájó érzést! ccodás képek, pl."Hiába olvaszt
zúzmarát a rügyét nyitó barka." nagyon remek hangulat keltõ szókapcsolatok: pl "Harangszirmait
hóvirág is fázón összecsukja." érzékeltetik a mondanivalót.
Gratulálok!
szeretettel: marica
többet nem tudok hozzáfûzni.
