Hogyha kérded, mit szeretek benned,
legjobban a romantikus lelked
szép szavaid hozzám eltalálnak,
mit mondjak még szívemben a vágyak!
Tudod, Te azt, hogy én mit szeretnék
azt, hogy Véled szerelembe esnék,
nem lehet, mert másé a Te szíved?
m'ért küldöd a dalaidat, minek?
Nem gondolod, minden ütem ragyog?
ragyog mint odafenn a csillagok,
Te is vágynád, érzed, hogy nem szabad
mégsem hallom vágyakozó szavad?
Azt hiszed, Te azt hiszed, hogy tudod,
dalod ontod, eszedbe is jutott,
ereimben csordogál az élet,
egyszer biztos látni szeretnélek!
Nem fordítod akkor majd az arcod,
rám tekintesz, elárul a hangod,
mint egy szellő, simogatsz majd csendben,
enyém leszel, s megnyugszik a lelkem...
És amikor leszáll majd az este,
bánat elszáll, ború elfeledve,
romantikus, kedves lelked látom
vágyod csókom, úgy ahogy én vágyom!
Két szemedben vágyad tüze éget,
festő sem fest ilyen csodás képet,
átölelsz a remegő karoddal,
táncot lejt a Nap a csillagokkal!
Szerelmesen hozzám bújsz és kéred,
remeg tested, remeg egész lényed,
fellibbenünk, fel a mennyországba
teljesül az életünknek vágya.
Odafönn az angyalok dalolnak,
szeretkezünk ma, vagy talán holnap?
Nem számít, csak romantikus legyen,
ez az élet, ez kell csakis nekem!
