|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,230
|
|
(A katasztrófa ihlette)
Buzgárok csiklandják vörös szörny derekát.
Felébred, körülnéz és megrázza magát.
Papírként reped a betongát kerete,
sóvár iszap szeme céloz a völgyre le.
A koszorú feszül, megnyílik egy sarka,
börtönét rontó rém zúdul a falvakra.
Két méter magasan áradó rettenet
elsöpör, letarol házakat, kerteket,
nyomában pusztulás; elsodort tetemek,
megvakult állatok, elégett emberek.
S nem elég, még tovább! Irgalom senkinek!
Húsodba mar bele, folyókat mérgez meg.
Vére, ha elfolyik, sem csökken ártalma,
levegőnk mérgezi kiszáradó pora…
Ki szülte világra? Ki felel mindezért,
létek sokasága hogy szörnyű véget ért,
hogy földönfutó lett emberek tömege,
S holnapot, biztosat, mindenét vesztette?
Harácsolás bűne? Nemtörődömség?
Cinikus elnézés? Felelőtlenség?
Természet… megkapta az újabb pofont,
sebét nyalogatva vérkönnyeket ont…
|
|
|
- július 04 2015 18:37:35
Tragikus eseményt idéztél versedben. Lehangoló!
Szeretettel olvastalak: Mila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. november 03. kedd,
Győző napja van.
Holnap Károly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
