Utolsó elõtti erõmmel
Rendíthetetlen' állok
A szélben, a lelkem belereccsen
Minden aljas lökésébe.
Az ég mocskos szürke
Könnyeit köpi le rám,
Fagy-gyöngyei lábamnál
Landolnak és káprázva
Iszkolnak szerteszét.
Próbálom kivenni közülük
Azt az egyet, aki értelmet,
Jelentést ad múltamnak,
Próbálok dallamot csikarni
Az artikulálatlan üvöltésbõl,
Próbálok szavakat fejni
A süvítõ napokból,
Próbálok megérteni -
És nem belehalni.
marica - február 27 2008 07:28:13
kedves Puppet!
Remek verset írtál. nagyon érezni a képekbõl a félelmetes fájdalmat, ami sajnos sok esetben az önértékelés alábecsülésébe torkol. Kell tudni túllépni a becstelenül kíméletlen orkánokon és minden erõvel békésebb tájakon megpihenni. mindenkinek sikerülhet!
Gratulálok csodás versedhez
Marica
ancica1 - február 27 2008 07:52:43
Fájdalmasan szép a versed! Gratulálok! Anci
csak-fater - február 27 2008 08:04:39
Eddig csak olvastam a verseid nem szóltam hozzá....
Különleges hangulata van mindegyiknek, van amelyik jól magával is ragad
Üdv: Zoli
genezisz - február 27 2008 09:10:03
Tûz és viz tombol
õsi kéjjel,
nincs mi gátolná -
pihegve
is kitépi kedvenc fáimat,
kitépi a szivemet ...
Az Isten
húzhat egy srtigulát:
félelem költözött a földre .
mullerildiko - február 27 2008 10:16:36
Te lány! szomorú, kemény verset írtál, bárcsak tudnék neked vinni egy kis boldogságot, szeretettel.: Ildi
PlasticPuppet - február 27 2008 12:10:53
Köszönöm mindenkinek
Ildi, boldogság épp akad, köszönöm, bár abból sosem lehet elég!
Genezisz drága: szeretem, hogy a hozzászólásaid mostanában (nekem) feladványok. Fejtegetem szorgosan.
cookie001 - február 27 2008 14:47:28
Nagyon tetszik!
