Hosszú úton bolyongok egyedül,
S nem tudom merrõl hallom
A hívószót:
"gyere, nem vagy egyedül"!
Botorkálok erre és arra,
Hosszú földúton haladva.
De az út hirtelen kétfelé szakad,
S én nem tudom, melyiket válasszam?!
Fáradtan rogyok le egy fa tövében,
S ím, egyszercsak fényt látok
A messzeségben.
Méghozzá a két út közepében.
Tudom, hogy elõbb a rosszat kell végígjárnom,
Ha majd megkûzdöttem,
A jó kijárjon.
Hosszú a rossz út és sok az akadály,
Rongyos a cipõm, de mennem kell tovább.
...Megyek. Feladnom nem szabad,
Hiszen el kell érnem a jó utat.
S mikor úgy érzem nem bírom már,
Hallom a hívószót:
"gyere tovább"!
Hosszú úton bolyongok,
S hallom a hívószót:
"gyere, a fény vagyok...
...Már nem vagy egyedül"!
