Elfeledhet már a világ,
de a szív sosem feled
Lelkem örökre szenved,
megriadva és rémülten
a végtelenbe futva
Éjszaka és nappal sajog,
csupa rejtély a sorsunk útja
Az ösvény végén ott a végzet,
nem feledek amíg élek
Radmila - július 08 2015 19:37:17
Fájdalmasan szép versedhez gratulálok, drága Szomorúfűz: Mila
Deak Eva - július 09 2015 05:19:47
Kedves Margitka! Többször átéltem ezeket a fájó érzéseket, értem, érzem, fájó szavaid csokorba kötve. Szeretettel. Éva
