|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nos, én tudom, hogy ő sosem
fog léböjt kúrát tartani velem.
A jóslatokat gyűlöli,
Itáliát sem vágyja látni régen.
Csalódott lénye végtelen
türelmetlenség árjában leledz,
tüskés burokkal vonja be
magát, mikor az ostobák beszélnek.
A szájra tóduló szava
mint szórt homok a víz mentén, megül.
A megszokottság rabjaként
az újat gyakrabban szidja, mint kéne.
Mit megkíván, az menten kell,
s az élvezetnek hódol szívesen.
De múltat nem idézget fel,
talán mert kettőnk múltja még rövid.
Hogy mégis együtt múlnak el
az éveink, annak oka világos.
Mert kincsként őriz, megbecsül,
szavában magam szépnek, jónak érzem…
|
|
|
- július 07 2015 17:53:24
Hmm... érdekes, jó és tetszik.
Elismeréssel: vivát! KíberFeri  |
- július 08 2015 19:33:34
Jól sikerült monológodhoz gratulálok: Mila |
- július 09 2015 05:32:46
Kedves Irénke! Boldo lehetsz, mert még van ki kincsként őriz. Hasonlataid nyomatékot adnak versed mondanivalójának. Nagyszerű, szinte megálljt parancsoló, de nyugalamat áradó sorok. Többször átolvastam,mert megfogott! Szeretettel. Éva |
- július 09 2015 11:53:36
A miértekre keressük a válaszokat ?! - Gratulálok kedves Irénke versedhez. Szeretettel - Szfűz |
- július 10 2015 14:47:09
Köszönöm a hsz.-eket. Valóban csak az érezheti boldognak magát, akit kincsként őriznek, megbecsülnek... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
